Boldogasszonyt a boldogasszonyság küszöbözi, amely kezdettől való, és nem más, mint a Teremtő fényességének örök szomjúhozása; a Mindenekben étezik, amióta világ a világ, s ameddig Isten akaratából az marad. A boldogasszonyság magába foglalja a megkapott fény őrzését, s annak visszaadását; ő az óhajtó, föntre nyílt kupa, ő a kapu, a kapott fény, a kép óvója, kupája és kapuja életnek s halálnak, de a valósulás szentséges edénye is. Az esztendő körének számos Boldogasszonya is (Gyertyaszentelő-, Gyümölcsoltó-, Sarlós-, Nagyboldogasszony... - népünk hétnek mondja . . . bár számon tartott ünnepe ennél több) az egyetlen asszonyerő, amely a változások, átváltozások rendjében is, miképpen a születésnél, szükségszerűen mindig más-más �erényét" mutatja meg.
A hetes szám miatt fölvetődik - egyebek között az a gondolat, hogy a Boldogasszony ünnepeknek - amelyekben a Teremtő-adta egyetlen asszonyerő más-más tulajdonsága
valósul - közük van e a bolygókhoz, a hétbolygó rendszerhez, illetve e bolygóknak otthont adó csillagképekhez, azok bennünket meghatározó, szabályozó szerepéhez, s ha igen, milyen természetű és miféleképpen valósul e kapcsolat?