Expedíciós emléket idéznek Nem mindennapi élményanyagot osztottak meg az érdeklődőkkel az evangélikus gyülekezet hagyományőrző vendégei, tájékoztatta a DO-t Stermeczki András lelkész.
   
    Lóra pattantak
   
    Mint felidézte, Csepin Péter és Zsolnai Gábor a közelmúltban tértek haza legnagyobb expedíciójukról – lóháton, Kazahsztánból, hátuk mögött hagyva 7000 kilométert. A "magyar vándorok" Isszik kurgántól, az Aranyember sírjától indultak át a kazah sivatagon át, az Aral tó partján, majd Ukrajnán és Románián keresztül – végcéljuk az Eger melletti Ószajlánál található, a hagyomány szerint Atilla sírjaként számon tartott kurgán volt. A kalandokkal bőven pettyezett vállalkozás erre utalva kapta az Aranyembertől Atilláig címet. (További részletek az "útihonlapban"!)
    Mint a dunaújvárosi gyülekezet vendégei számos fényképes beszámolójukban felelevenítették, kalandos élményeik során megtapasztalták a távoli népek sajátos vendégszeretetét, az orosz emberséget is.
Kazah környezet, poszt-szovjet rögvaló (Fotó: <br>Aranyembertől Attiláig honlap) De – mint immár mosolyogva mesélték – a forró nap és a víz hiánya mellett mégis a máig élő poszt-szovjet bürokrácia, az útjukat keresztező értelmetlen butaságok jelentették a legnagyobb nehézséget – amelyet még az EU román határánál is megtapasztalhattak.
   
    Országkerülő mesék
   
   Az expedíciós tapasztalatok mellett a vendégek beleszőtték mondandójukba korábbi "kirándulásaik" emlékeit is – Csepin Péter és Zsolnai Gábor lóháton jutottak el Spanyolországba, Szicíliába, Törökországba, és többször kerülték meg XVI. századi korhű magyar ruhában, karddal az oldalukon a Kárpátok koszorúját. (Egy pálos szerzetes szerint ha valaki lovon és fegyverrel megkerüli országát, akkor a haza jobb sorsra derül.)
    A "kalandozókat" követően dr. Varga Tibor jogtörténész beszélt advent és karácsony üzenetéről – ősi, népi, keresztyén üzenetéről, tájékoztatta honlapunkat az evangélikus lelkész.