Könyvajánló : Csepin Péter: Lakásunk volt paripánknak háta…avagy 80 korty alatt a Balkán körül |
Csepin Péter: Lakásunk volt paripánknak háta…avagy 80 korty alatt a Balkán körül
hadak-utja 2010.04.05. 02:34
„Bulgáriában inkább amolyan kis bugyuta bámulatot láttam az arcokon, ami azért érdekes, mert mikor visszaértünk Magyarországra, ugyanezt láttam.Valami fásult közönyt. Ebből kellene valahogy felrázni az embereket, mert amíg a tévé elszipkázza szerencsétlenek figyelmét és mindenféle hülyeséggel megeteti őket, addig nincs esély rá, hogy eljusson a tudatukig, kik is ők valójában.”(A szerző)
„Néha már annyira utáltuk egymást, hogy a Csepin a szablyájával aludt. Az amúgy is egy állat”
Ezt Bóta András jókomám mondta, aki szintén megjárta Törökországot 2003-ban a Rákóczi-emlékév alkalmából. Rodostóig lovagoltak oda-vissza nyolcvan nap alatt, végig korabeli öltözetben, szablyával az oldalukon, a könyv a hiteles útleírás. A könyv csodálatos ötvözete a rejtői humornak, hazafiságnak, vagányságnak. A Kulturális Örökség Minisztériuma élből elutasította a támogatás iránti kérelmüket, mondván, hogy ez a sportminisztériumhoz tartozik, ők meg azzal utasították el, hogy az országhatáron kívüli sporteseményhez nem adhatnak támogatást. Így aztán önerőből tették meg a 3400 kilométeres távot küzdve széllel, faggyal, esővel és a szerb vendégszeretettel. A szerbek hihetetlen szeretettel és elismeréssel fogadták őket – értékelték a férfiasságot, a vállalt cél teljesítését és a hazaszeretetet: van mit tanulnunk tőlük! – néha valósággal menekülniük kellett a meghívások elől , mert ugyan a demokratikus túrában gondolkodó legénység még nekiállt volna a reggelire kapott láda söröknek, de a vezír, maga Csepin Péter, kihajtotta belőlük a napi meneteket. Volt, hogy riportot adtak egy helyi tévének s panaszkodtak, hogy alkoholmérgezés miatt fog meghiúsulni a tervük, mire másnap messzi földről is utánuk eredtek autókkal, hogy megajándékozzák a csapatot kaláccsal, hússal, tejjel. Törökországban hasonló volt a helyzet, míg Szerbiában barátként, itt testvérként fogadták őket – na meg az italokat édesség váltotta föl. „Bulgáriában inkább amolyan kis bugyuta bámulatot láttam az arcokon, ami azért érdekes, mert mikor visszaértünk Magyarországra, ugyanezt láttam.Valami fásult közönyt. Ebből kellene valahogy felrázni az embereket, mert amíg a tévé elszipkázza szerencsétlenek figyelmét és mindenféle hülyeséggel megeteti őket, addig nincs esély rá, hogy eljusson a tudatukig, kik is ők valójában.”(A szerző)
Hát igen: nem rontom el a kedveteket, de a legtöbb lelombozó élmény Magyarországon érte őket.
Mindenesetre le a kalappal előttük – bár ezt látnák a gyerekek lelkesítő példának!
|