A ma magát magyarnak nevező nemzet ezeregyszáz esztendő óta a kárpát-medencei államiság letéteményese. Ez alatt ugyanúgy számos rendkívüli megpróbáltatást kellett túlélnie, mint szkíta, hun, párthus, avar és más megnevezésű eleinek vagy szabír, onogúr, türk, kabar és más néven említett őseinek. A sorsközösség vállalásán túl elsődlegesen a rendíthetetlen egyistenhitnek köszönhető ez a példa nélküli történelmi folytonosság. Erre figyelt fel a neves magyar történész, aki ezúttal elsődlegesen nem új tudományos eredményeket tesz közzé, hanem elfeledett ismeretanyag egybehordásával kíván tájékozódást nyújtani honfitársainak. Írásaiban a Názáreti Jézus születése előtti időkben élt eleink hitéletét, az ezt követő évezredbeli őseink Jézus-követését, a végleges honfoglalás utáni keresztény kapcsolatokat, az Apostoli Magyar Királyság sajátos megszületését és a nyugati kereszténység védelméért folytatott, a "mohácsi vész"-be torkollt önfeláldozó küzdelmét mutatja be.

Önálló dolgozatok különböző korokkal kapcsolatosan villantják fel azt a máig ható tanulságot, miként képes minden megpróbáltatáson úrrá lenni az a Nemzet, amelynek sziklaszilárd támasza Isten. A Trianon után immár nyolcfelé darabolt és a nagyvilágban szétszórt, továbbá számos felekezetté széttördelt és részben hitehagyottá vált magyarság számára a régmúlt felidézésével kíván reményt adni a szerző. Arra szeretné rádöbbenteni olvasóit, ha elfogadják, hogy "egy az Isten, egy a Nemzet", akkor félre tudnak tenni minden nézetkülönbséget és képesek lesznek a boldog jövendő építésére.