"A r�gi ember a gyermeket Isten �ld�s�nak tekintette, s hit�ben a kisgyermek Isten tenyer�n �l; �ltala, vele a teremt� �s igaz�t� t�rv�ny mutatja meg mag�t. Tudta, hogy az anya�l �v�sa, az �ntudatlanul �t�lt minden-szeretet, amelyben a dolgok egys�ge honol, a term�, telev�ny s�t�ts�g cs�ndje a sz�let�sben l�rm�s vil�goss�gra v�lt, s a megsz�letett gyermek, a csillagocska f�radhatatlanul keresi majd az elveszett paradicsomot, a biztons�got ad� kinti rendet, amelyr�l ott bent mindent megtudott. Kint a f�nyben, a tagolt vil�gban a kisgyermek k�rdez - �s nemcsak sz�val - szem�vel, s test, lelke minden moccan�s�val. K�rd�seiben a b�lcsess�g vil�g�t. Korai rajzaiban tudatja, hogy a teremt� mif�le vil�got �g�rt neki, mif�lek�ppen lehet r�sze, r�szese annak, s miv�gre sz�letett k�l�nval�nak. A kisgyermekben - hasonl�an az ihletett m�v�szhez �s a term�szetben �l� emberhez - a vele sz�letett adotts�gok, s a javar�szt tudattalan �lm�nyek munk�lkodnak. Hagyja, hogy eszk�ze legyen a l�t�t igaz�t� t�rv�nyeknek, akarat�val, nyiladoz� �rtelm�vel alig tud avatkozni annak megval�sul�s�ban. Rajzai ez�rt mondanak el sokkal t�bbet a vil�gr�l, mint amennyit f�lt�telez�nk r�la szellemi k�pess�ge, �retts�ge alapj�n." (Moln�r V. J�zsef)