"Amióta "világ a világ" a Teremtő elhív szolgálatára embereket, férfiakat és nőket egyaránt, s fölruházza őket mindazzal a tudással, amely szolgálatukhoz elengedhetetlen. Az elhívottak fizetséget, előléptetést, hálát nem kérnek, várnak munkájukért. Nem akarják a földi hatalmat, ha módjuk adódik annak megragadására akkor sem; nem szerveznek intézményt, csak teszik a dolgukat csöndes alázattal. Elhívásuk módja tértől, időtől és társadalmi formától függetlenül közel azonos; "itt" és "ott" a szolgálat tartalma, s mikéntje más-más, s ez utóbbi alakulásában a személyiségnek is fontos szerepe adódik. Népünk az elhívottakat "szentembernek", "szentasszonynak" nevezi, s csaknem valamennyi a táltos, féltáltos titulust is megkapja mellé. Szentek ők szenteskedés nélkül, tudósok, akikből hiányzik a tudálékosság, s magyarok anélkül, hogy magyarkodniuk kellene. A Teremtő időszerű üzenetének közvetítőí ők; megbízatásuk, rnandátumuk nem jár le soha." (Molnár V. József)