Romániai tanulmányútját Györffy István, Kodály Zoltán és Lajtha László támogatta, ők voltak azok, akik a moldvai magyarság körében végzett gyűjtőmunkára ösztönözték. Lükő több mint hét hónapot töltött különböző moldvai falvakban 1932-1933-ban. Egyszemélyes moldvai vállalkozásának eredményei óriási jelentőségűek nemcsak a Moldva-kutatásban, hanem általában a történeti és társadalomtudományi módszertan területén is.
     A kötet első részében a fogalmi tisztázás mellett Moldva középkori népiség- és településtörténetét, valamint történeti mondáit dolgozta fel kimerítő tudományos alapossággal. A monográfia második részében (A moldvai magyarság kultúrájának kettőssége és erdélyi kapcsolatai) Lükő a moldvai magyarság történeti rétegződésében és kulturális sajátosságaiban eladdig ismeretlen összefüggéseket mutatott ki a következő alfejezetekben: A) Nyelvjárás: a) Hangtani jelenségek, b) Szókészlet; B) Folklór; C) Zenefolklór; D) Díszítőművészet; E) Viselet; F) Lakás; G) Gazdálkodás.
       Lükő képes volt a különböző társadalomtudományokban szerzett jártassága és az összehasonlító módszer állandó alkalmazásával a moldvai magyarok és a moldvai székelyek kultúrájának különválasztására (település- és művelődéstörténeti alapokon, nyelvjárástani, folklór és tárgyi néprajzi jegyek alapján), továbbá az esősorban Moldva északi részén megtelepedett csángók és a szamosvölgyi magyarság kulturális rokonságának kimutatására. A térképmellékleteit levéltári források és katonai térképek alapján állította össze. A kötet végén található összeállításban Lükő természetföldrajzi-regionális csoportosításban közölte a történeti forrásokban és feldolgozásokban szereplő összes moldvai magyar települést és a rájuk vonatkozó irodalmat kritikai értékelésükkel együtt.