"Népművészet, népköltészet és népzene együtt élnek a falusi ember lelkében..." írja a szerző az első kiadás (1942) előszavában. Úttörő magyar jelképtudományi művében a kultúra megbonthatatlan egységének szellemében mutatja be a népdalok, népköltészeti alkotások és a népi képzőművészet jelképeinek azonosságát, s egyúttal utat mutat értelmezésükhöz. A magyar jelképrendszer és a magyar térszemlélet alapjainak bemutatását a magyar időszemlélet és a népzene, majd a magyar népi technika, a népviselet, a népi hímzések és a magyar faragóművészet szimbolikájának ismertetése követi. A magyar néplélek különböző folklóralkotásokban való megnyilvánulásait a keleti, urál-altaji népek kulturális örökségével összefüggésben vizsgálja, összehasonlító anyagon szemléltetve a rokonságot és a kölcsönhatásokat.

A hiánypótló kézikönyv közérthető, olvasmányos stílusban íródott, így nemcsak a néprajzosok és pedagógusok forgathatják haszonnal. Az első és a reprint kiadáshoz (1986) képest a kötet megújult formátummal, színes képekkel új előszóval és mutatókkal kibővítve jelenik meg. A művet Tánczos Vilmos utószava és mintegy 90 képből álló színes és fekete-fehér képmelléklet zárja.