A magyar nyelvterület keleti határa több mint száz kilométerrel nyúlik túl hazánk Kárpát-gerincén húzódó történelmi határán, országunk mai politikai határvonalán pedig jó hét-nyolcszáz kilométerrel. A Kárpátoktól keletre lakó magyarokat a köznyelv gyűjtőfogalommal élve csángóknak nevezi. A magyarság e csoportjának eredete, története, létszáma és jelenlegi nyelvi állapota, valamint identitástudata, sőt végső soron a puszta léte heves vitákat kiváltó fejezete, mind a jelenkutatást végző szociológiának, mind a néprajztudománynak, továbbá a magyar és a román történettudománynak egyaránt. Minden vita fölött áll azonban az 1992-es romániai népszámlálás adata, miszerint Moldva területén 240 038 katolikus vallású lakos él.(2) Ezt a számot senki sem vitatja, azt azonban már annál inkább, hogy ebből a népességből hány főnek van valamiféle kötődése a magyarsághoz, hányan beszélik őseik nyelvét a magyart, illetve a moldvai katolikusok túlnyomó többségének ősei valóban magyarok voltak-e? Bármelyik adatot tekintjük azonban elfogadhatónak, az a tény nem változik, hogy Moldvában, a hajdani Etelköz nyugati részén, a Szeret folyó völgyében ma, a XXI. század küszöbén is él a magyar szó.

Moldva katolikus vallású népe körében különösen fontos tehát megvizsgálni a magyar szentek tiszteletének nyomait, mint a magyarsághoz tartozás egyik fontos tanújelét.