A Szent Korona átadásának napján, 1978. január 6-án is Liszt Ferenc miséje hangzott fel a Mátyás-templomban, amely kiváltotta az egyházakat akkoriban felügyelő Állami Egyházügyi Hivatal nemtetszését, a ceremóniát azonban végül engedélyezték.

A korona Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnökének döntése értelmében került vissza Magyarországra. A kezdeményezés nagy vitát váltott ki a kongresszusban és a magyar emigráció körében is, mert az akció mögött a szocializmus elismerését látták. A Szent Koronát végül Cyrus Vance külügyminiszter az amerikai nép képviseletében adta át az Országgyűlés elnökének, ily módon a magyar népnek, s azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki.

A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el, ahonnan az 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került, a nagyközönség itt is folyamatosan megtekintheti.

(Hirextra.hu nyomán)

Dr. Zétényi Zsolt jogász cikke:

 Magyarország Szent Koronája harmincháromhároméves számûzetésébõl 1978. január 5-én érkezett vissza Magyarországra. A fogság évtizedei alatt szellemi és politikai elnyomás pusztító súlya nehezedett a történelmi országra, határokon belül és kívül egyaránt. Sötét mélységekbe süllyedésünket jól érzékelteti a romlás kezdetén, a trianoni országrontás után papírra vetett költemény Reményik Sándor tollából – mert a friss fájdalom szólaltatta meg a leghitelesebb szavakat -

“elôször a dicsôség hullott le,
Aztán a hatalom,
Aztán a korona,
A kettôs-kereszt, s a hármas-halom;
Aztán a szabadság,
Azután a hit,
Aztán a remény, –
Nyomán a lefutott csillagzatoknak
Maradt a csend.
S a sötétség az égbolt peremén.”

(Reményik Sándor: “hulló csillagok”
c. verse, 1919. március 31.)

Mindazonáltal, a hazaszállítás óta a szent korona tisztelete, ismertsége és eszméje a millennium idejében örvendetesen megerõsödött, tüneményesen emelkedõ Szent Korona képét, a sötétség oszlását mutatva. Magyarország Szent Koronája kiemelt helyre került az Országházban, de korántsem mondható kifogástalannak nemzetpolitikai és eszmei elfogadottsága. Örvendetesen megerõsödött a Szentkorona tudománynak nevezhetõ öszetett megközelítésû
tudomány, melynek eszköztára a politikatörténettõl az egyház- és mûvészettörténettõl, régészettõl, néprajztól a teológián át az alkotmánytörténetig terjed, s többezer oldalnyi, nem biztos, hogy széles körben olvasott új
eredménnyel gazdagított bennünket. Megerõsödtünk meggyõzõdésünkben, Magyarországnak nincsen más útja és lehetôsége: vissza kell találnia az elvesztett országhoz, a Szent Korona Magyarországához világnézeti, vagyoni és
származási korlátokat nem ismerõ, de a haza iránt való feltétlen hûség éskötelesség igényét hordozó cselekvési példák segítségül hívásával.

Különösen kétféle, megtapasztalt tévedésre figyeljünk gondosan. Az egyiket mûvelt, orvos barátomtól hallottam így: „Szentkorona-tan? Hát tudod ennél hiábavalóbb, sõt veszélyesebb dolgot keveset tudnék mondani.” Ez arra
figyelmeztet bennünket, hogy a szentkoronás gondolatkör nem lehet egy zárt kör ügye, mint valamely lovagrend belsõ dolgai Nyitnunk kell a még tájékozatlan, rokonszenvezõ vagy közömbös, de lelke mélyén fogékony tömeg irányába azért, mert a Szent Korona mûködéséhez rokonlelkû emberi közösség szükségeltetik.

Szentkoronás nemzetre van szükség!

A másik tévedés a királykoronázásnak, mint minden rossz orvosságának sûrû emlegetése. Ez már a Szentkorona-tan egyoldalú értelmezése. Való igaz, hogy a jogfolytonosság a királysági államformánál szakadt meg, de az államforma
(királyság vagy köztársaság) a jogfolytonosság helyreállításának csupán egyik, kétségtelenül nagyon fontos, az erre hivatott népképviseleti fórum által eldöntendõ kérdése. Az állami fõhatalom tényezõi közül a király, mint államfõ hatalmát a Szentkorona által a nemzettõl kapja, nem pedig a nemzet a királytól, következésképpen legitim államfõ nem lehet nemzet nélkül, a nemzet azonban önmagában örök, mindig legitim hatalomforrás, amely csak a Szentkorona hatalmát nem csorbíthatja. A Szentkorona életéhez és mûködéséhez a
szentkoronás gondolatrendszerben, létformában, lelkiségben élõ nemzet nélkülözhetetlen.

Ezért ceterum censeoként mondjuk: Szentkoronás nemzetre, nemzetkoronázásra van szükség!

Ez azért is nagy követelmény, mert Szent Koronánk több fénytörésû drágakõ, többrétegû aranybánya, mely több értéket, több egymást erõsítõ jelentést hordoz.

Egyik értelme:
a kultusz, a szellemi kisugárzás, a misztérium, mely a magyar nemzet korunkbeli küldetésére figyelmeztet, a beteg világ meggyógyításának hivatására, a SzentKozma és Damján képi üzenetének jegyében. Az Istentõl kapott Korona az „Égi élõ igazságot”, annak üzenetét hordozza, ezen igazság méltó szolgálatát szabva meg nemzetünknek a Magyarok Nagyasszonyának (azaz a Szûz Máriának s egyben a Nagyboldogasszonynak) való országfelajánlás égi elfogadásával. Hiszen – amint Kocsis István írja – „ a Szent Korona Isten gondolata a magyar létrõl, magyarságról, magyar küldetésrõl…”

Másik értelme:
a Szent Korona változásában is maradandó közjogi tana, amelynek másodlagos jelentõségûvé vált, bár nem sutbadobott része a koronázás közjogi menete, vagy az
államforma kérdése, míg elsõdleges jelentõségû része a korunkban közvetlen értelmet és üzenetet hordozó elvekben fejezõdik ki.

Melyek a Szentkorona-tan idõszerû elemei:
A Szent Korona egyfelõl a magyar államiság symboluma, amely kifelé más államokkal szemben a magyar nemzet szuverénitását, nemzetközi önállóságát jelképezi;
másfelõl személyesítve, mint a nemzetben gyökeredzô, az államfõt és a nemzetet együtt megilletô közhatalom birtokosa.

A szent korona közjogi mysteriummal bír:
a fõhatalom bennrejlõnek tekintetik;
A történelmi alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság az államforma megválasztásának lehetõségével;
A hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások
egyenjogúsága és békés együttélése;
A közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés;
Az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek
részeseként való oltalmazása a jogegyenlôség alapján;
Mindezeket egybefogóan: a magyar nép országalapító,
közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hûség jegyében.

Különösen kiemelendõ:

A Szentkorona-eszme a népszuverenitás magasabb rendû, nem rousseau-i, hanem a középkori vox populi vox dei (a nép szava isten szava) jegyében álló, a nem a nép
istenítését, hanem benne isten akaratát megnyilatkozni látó változatát, a nemzetszuverenitást jeleníti meg, a nyugati jogállamokban is ismert és elismert természetjogi felfogásnak megfelelõen. Ez nem a népszuverenitás – sohasem létezett – parttalanságát, hanem értékek (mint a természetjog tételei különösen az angolszász világban, s mint a Szentkorona-tan) által való korlátozottságát fejezi ki.A nép döntése mindíg elismert korlátok között érvényesül, hiszen az emberi élet vagy más alapértékek tagadásáról ugyanúgy nem lehet népszavazást tartani, mint adózási és más kérdésekrõl, így több országban az alkotmányról sem törvényi tilalom folytán és ésszerûségi okból.

A törvénybe nem foglalt Szentkorona-tan semmiképpen nem lehet sem törvényhozás, sem népi döntés tárgya.

Ugyanígy téves a Szentkorona-eszme irredenta-agresszív eszmeként való emlegetése, amelyre nincs több ok, mint a magyar nép agresszív – irredenta népként említésének. A Szentkorona-eszme ugyanis nem közvetlen hatalmipolitikai,
hanem eszmei-morális síkja a gondolkodásnak és cselekvésnek, amely a közösséget nem készteti önmaga veszélyeztetésére, indokolatlan – erõszakos nemzetközi fellépésre, amint ennek történelmi példáját sem ismerjük, amint a két világháború utáni bécsi döntések nem minõsíthetõk támadó háborúval való fenyegetésnek, vagy agresszív vagy nemzetközi jogilag törvénytelen aktusoknak.

Hangsúlyosan kell hivatkozzunk a Szentkorona-eszme regionális összetartó erejére a lényegébõl következõ önkormányzati, más szóval autonómia-elv rá hivatkozással való képviseletére és érvényesítésére a közép-európai térségben. Gondoljunk arra, hogy a Szent Koronatagságban
társországok, vármegyék, országrészek, szabad királyi
városok, egyházak, tehát mai szóval testületi és területi, személyi elvû és közigazgatási autonómiák szerves rendszere
mûködött évszázadokon át.

Más szerzõkkel együtt mondjuk, hogy a Szent Koronában szervezett nemzeti önazonosság és a nemzetek közötti érintkezés általa meghatározott módja a mai napig tartalmaz hiteles mondanivalót. Szellemében vissza lehet utasítani a nemzeti sokféleség megtagadására felszámolására irányuló világtendenciákat anélkül, hogy
a nacionalizmus eszközeit vetnénk be. A világegységesítõ, globalista törekvések lényege ugyanis a nacionalizmusból eredõ hibák nehézségek fölnagyítása és a nacionalizmussal együtt a nemzeti önazonosság elutasítása.

A Szentkorona-eszme olyan antiglobalista eszme is, amely a
nacionalizmus jegyeit keletkezésétõl fogva nem viseli magán, ezért hatásos ellenszere a nemzeti értékeket tagadó globalizmusnak, s ezért sebezhetetlen. Erõssége a sajátosság képviselete és védelme soviniszta nacionalizmus nélkül,s az a tény, hogy a közös történelmi múltú népek
közösségének- együttélésének mintája, s egyúttal a magyar nemzet önazonossága megõrzésének nagyon fontos eszköze lehet.

A Szent Korona tanítása – idõben megelõzve a sokat hivatkozott nyugateurópai és amerikai deklarációkat – azonosságmegõrzõ, az értékellenes nemzetköziséget hitelesen elutasító, a nemzetek közötti békét és együttmûködést valóságként felmutató gondolatkör, amely választási lehetõséget nyújt, ha úgy tetszik, harmadik utat jelent a nemzeti bezárkózás és a nemzetközi gazdasági és kulturális egynemûsítés jegyében történõ értékvesztés állapotai között. Még rövidebben szólva: ehhez az egész világon páratlan, különleges államszemélyiséghez , a Szent Koronához fûzõdõ nézetrendszer, az emberi jogok és
alapvetõ szabadságok megóvásának hatásos eszköze, a legújabb kor kihívásaira adható hiteles közép európai és egyben magyar válasz annak a gondolatnak a jegyében, hogy Magyarország és a Közép-Európai térség érdekei végsõ soron
megegyeznek.

Magyarország páratlanul értékes, élõ eszmei-politikai hagyomá-nyaivala térség megváltójának szerepét töltötte és tölti be. Nemhiába nevezte 1956-ban népek Krisztusának a költõ Márai Sándor. Magyarország, a szentkoronás gondolkodás és politikai gyakorlat megerõsödése Közép-
Európa létérdeke, míg Magyarország létérdeke Közép-Európa szellemianyagi-államszervezési újjáépítése szentkoronás hagyomány nemzetmegtartó szellemében. a nyugat-európai euroatlanti értékekkel ha kell, okos összhangban, ha kell anélkül, a legfõbb cél : a nemzetmegtartás értékõrzõ és gyarapító szolgálatában. Ehhez kell cselekvõ, öntudatos magyarság.

Ezért kell a nemzetkoronázás, a szentkoronás lelkiség befogadása. Nem minden szentkoronás hagyomány ami szépen hangzik, hanem csak az, ami a magyar történelem véres századaiban, történelmében és közjogában gyökerezik. Ezért, bár derék dolog nem minden a szónoklás, a hangszálak zengetése és Himnusz éneklése, mert amint Kodály mondta:

„nem elég magyarnak születni,
a magyarságot meg is kell tanulni!”

Ehhez adjon Isten a Szent Korona népeinek erõt és kitartó akaratot, így nem maradhat el az eredmény!

Isten óvja a Szent Koronát, Isten óvja Magyarországot!

2001. január 6.

A Szent Korona Hazaérkezése 23.évfordulójának emlékére!

Zétényi Zsolt