"Ha összehasonlítjuk a XIX. század első fele emberének a magatartását, valamint gondolat- és érzésvilágát a XX. század vége vagy a XXI. század eleje emberének magatartásával, illetve gondolat- és érzésvilágával, akkor előbbit magasztosnak, sőt irigylésra méltónak tarthatjuk... De azért tegyük hozzá: ez mit sem változtat azon, hogy az a korszak is a leegyszerűsítés, azaz az önámítás korszaka... Széchenyi István számára viszont megvetendő a leegyszerűsítés és az önámítás... Naplóját sem másért kezdi el talán, mint azért, hogy méltóképpen megküzdhessen azzal az önmagával, akit megérintett, túlságosan is befolyásolt korának szellemisége... Ő ki akar törni korának gondolat- és érzésvilágából... És óriási erőfeszítéssel kísérli ezt meg... Persze hogy nem megy könnyen."