"A régi kultúrák és a természeti népek műveltségében az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága van jelen. Egyebek között a kör, a négyzet, az átlósan osztott négyzet, az állókereszttel osztott négyzet, a kereszttel osztott kőr, a lépcső és a spirál. Ezek az alakzatok meghatározó sorrendben egymásból következnek belőlük és általuk szerveződik számos fontos tagoltabb alakzat (pl. forgórózsa, életfa, kentaur, az analógiásan összetett állat- és növényalakzatok).
Mindezek pedig szerte a világon elterjedtek. Földrajzilag egymástól távol eső népek művészetében bukkannak föl és gazdasági, társadalmi, szellemi változások ellenére évezredeken át fönnmaradtak.
E fölismerések után keresni kezdtem - és meg is találtam a rendező elvet, egy olyan �logikai modell-t, amely az egymástól térben és időben távol keletkezett motívumok rendszerét, rokonságát és általános jelentés-tartalmát igazolja.
A logikai modell szenezése és alkalmazása döbbentett rá a négyzet őskori �megtalálásának jelentőségére; de a modell tette lehetővé számomra - egyebek között azt is, hogy a természetben élő ember miért rajzol, farag, sző vagy hímez lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé; hogy a lépcső alak miért alkalmas a �kezdődik és a �bevégzett jelölésére, hogy nemcsak a lépcsőnek, hanem valamennyi �megtalált elemi alaknak és tagoltabb alakzatnak egyetemes jelentéstartalma van, s e jelek (képletek, motívumok) rendszert alkotnak. Mindezek után képtelenségnek tűnt számomra, hog~~ a természetben élő - s annak benne is működő törvényét tiszteletben tartó - ember művészetét rendszertelen, primitív képzelgés, babonás félelem, vagy az ún. �díszítő ösztön hozta létre és tartotta fönn folyamatosan évezredeken át, alapjait tekintve változatlanul. Sokkal valószínűbb, hogy egymással szenesen összefüggő külső és belső kényszer alapozta, alakította e műveltséget: a megmaradás és a megismerés gyönyörű kémszere, valamint az érzékelés, az észlelés és a gondolkodás - az ember Teremtőjétől kapott adottságai."
(Részlet a könyvből)