Szent István királyunk Szűzanyának tett felajánlása, és boldog emlékezetű Márton Áron püspökünk példamutató élete óta hisszük és tudjuk: a nemzeti- és a hitélet elválaszthatatlan számunkra.

Húsz évvel ezelőtt Isten kegyelme Csíkországba, Csobotfalvára olyan papot rendelt, amely hitében és nemzetében erősítette meg nem remélt módon székely híveit. Gergely István, a Tiszti néven ismert és szeretett pap soha nem látott erős közösséggé kovácsolta össze kisebb és tágabb közösségét. A társadalom szélére száműzött árva gyermekekből életképes, hasznos és virágzó közösséget formált. Hitet és magyar igét adott a Kárpátokon túl rekedt csángómagyaroknak, és csak történelmi léptékkel mérhető erővel és kitartással mutatott példát híveinek, a kommunista elnyomásban és a vadkapitalista időkben egyaránt. Aligha véletlen, hogy neve a Székelyföldön és a magyar világban egybeforrt az emberi tisztességgel, a keresztény értékekkel és a kitartással.

Húsz év alázatos és rendkívül termékeny munka után, Gergely Istvánt egyházi elöljárói, a gyulafehérvári érsekség által szaporított és éltetett katolikus magyar közösség kebléből áthelyezni szándékozik. Az egyházi döntésnek minden bizonnyal megvannak a maga kanonikus és egyházpolitikai érvei: hívő közössége azonban kétségbeesetten ragaszkodik jelképes és hivatott vezetőjéhez. Hiszen a bibliai példabeszéd óta ismeretes: aki a nyájat megosztani akarja, kergesse el a pásztort.

Nehéz, és emberi ítélet felett álló döntést hozni a lélek ragaszkodása és az egyházi elöljárók döntése között.

Éppen ezért Gergely István hívei, a csíkcsobotfalvi, csomortáni és somlyói hívek kérve kérik minden keresztény és magyar testvérüket: aláírásukkal és kiáltó kérésükkel folyamodjanak a Gyulafehérvári Érsekséghez: hagyják meg Tisztit, Gergely Istvánt annak a közösségnek, amelynek igazi értelemben vett lelki atyja. Szükség van Rá, szüksége van Rá híveinek, szüksége van Rá a Csibészeknek, és szüksége van Rá mindazoknak, akik magyar és keresztény igét hallottak tőle a két évtized áldozatos munkája alatt.

Testvéri szeretettel kérjük minden keresztény és magyar testvérünket: aláírásukkal támogassák a Gyulafehérvári Érsekséghez címzett fiúi kérésünket: Tiszti maradjon helyén.

2007. június 30.

Kezdeményezők:
György Attila, Csíkszereda-Csíksomlyó
dr. Soós Szabó Klára, Csíksomlyó
Antal Imre, Csobotfalva
Péter Imre, Csíksomlyó
Ferencz Csaba, Csomortán
Petres Gábor, Csomortán
Gál László, Csomortán
Gál Levente, Csomortán